Szépre rajzolt évek

Tegnap gyermek voltál, mesékbe költöztél,
bármivé lehettél a földig-tükörnél.
Nőttél és álmodtál, kaptál, s mindig adtál,
és tudtad, az élet mindig több a napnál.

Kezed, arcod szépre rajzolták az évek,
tekintetedben még most is huncut fények,
hisz’ minden ébredésben költészet lehet,
s tán épp hozzád írja a legszebb verseket.

Mosolyráncaidban felfénylik a nagy titok:
nevetni kell, s kinyílnak bennünk a nárciszok.