Olykor elege lesz belőlünk a világnak,
és leveti magáról az embert a Föld,
folyók új, még ismeretlen medreket vájnak,
valahol a mélyben egy születő hegy üvölt.
Talán e bolygó bűneink terhét vajúdja,
hogy a romokon megeredjen az erény.
Isten megfáradt, mi volt, nem teremti újra.
Törésvonal nyílt puha, meleg tenyerén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése