A le nem írt betűk csendje

Talán könnyebb lenne másképp,
tán minden egyszerűbb lenne,
talán tisztább volna a kép,
hogyha Te nem volnál benne.
 
Talán nem utálnám magam
az ilyenféle szavakért,
talán lehetnék gondtalan,
mint aki végre hazaért.
 
Talán bocsánatot nyerne
az összes önző gondolat,
a le nem írt betűk csendje,
mi minden percben fojtogat.
 
Talán amnesztiát kapnék
jó magaviseletemért,
lennék, ahogy pár éve még,
ápoló helyett feleség.
 
Tán egy nap e páros magány
elpattan, mint a buborék,
s talán a nélküled-hiány
kevésbé fáj majd, mint a lét.
 
Mikor választ kap a miért,
s kinek jut menny, kinek pokol,
talán akkor e versemért,
ha későn is, de feloldozol.