A vers az, amit
ünnepelni kell.
Nincs veszteség,
ami nem csitítható
verssel
fellobogózott lélekkel.
Egyetlen strófa
sem hiábavaló.
Ha sűrű iszapjában
az időnek
félig kopott
szavak merülnek el,
megtartó csónakok
a költemények.
hogy a hervadó
békét megteremje.
Mikor a szép
szirmonként hullik el,
akkor van szükség
igazán a versre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése