Attila szíve

 Messze tűnt évek távolából
is hallani szíved vacogását,
mi megannyi könyv lapjairól
sinusritmusként fodrozódik át.

És belereszketnek a sorok,
retinámba belekarcol a szó,
ahogy sorsod rajtam átcsorog,
majd összeáll, mint út szélén a hó.

És már együtt vacogok veled,
minden fájdalmad átfázik belém,
s látom, amint tonnányi szíved
egy ágon ringatózik könnyedén.