A szonett, komám, kissé babramunka.
Itt biz’ matekozni kell a rímekkel,
úgy ügyelni a pontos szótagszámra,
hogy közben a mondandód se felejtsd el,
és persze legyen könnyed, verítékmentes,
hadd higgyék, csak úgy kicsurrant a tollból,
csak lazán, ahogy a született hentes
bűvöli le a legszebb húst a csontról.
Írhatsz, mint Petrarca, csak ne légy antik,
mert biztos nem kér belőled a kánon,
és sajnos, ha a ritmus is bicsaklik,
horgolj inkább vagy főzz egy jót, barátom,
mert nem könnyű, „ilyen ez a popszakma”,
én se tudom, hogy néz ki egy szonett ma.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése