Olyan
vagyok, mint e különös november,
ragyogó
tavaszba álmodom magam,
s
ég felé nyújtózva, széttárt tenyerekkel
kitáncolom
a télből, mi még hátra van.
Napraforgok,
szőkén, akár a virradat,
mi
áprilisba lép egy bolondos napon,
s
míg a jelenből a fényvihar kiragad,
a
gondokat valahol félúton elhagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése