2019. november 17., vasárnap

Fényvihar

Olyan vagyok, mint e különös november,
ragyogó tavaszba álmodom magam,
s ég felé nyújtózva, széttárt tenyerekkel
kitáncolom a télből, mi még hátra van.

Napraforgok, szőkén, akár a virradat,
mi áprilisba lép egy bolondos napon,
s míg a jelenből a fényvihar kiragad,
a gondokat valahol félúton elhagyom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése