2019. november 10., vasárnap

November rain


Milyen jó, hogy a időjárásról
bármikor tudunk beszélgetni,
hogy a fájó csöndek feloldásaként
lehetőségünk van mellébeszélni,
és nem kimondani, ami úgy gyötör,
hogy minden szó csak pocsolyának való,
dögunalmas frázis volna.

Elsiklunk a színvallás elől,
akár az angolna, és szidjuk a
novemberi, ónszürke ködöt,
mit az ég a földre köpködött,
meg az esőt, ezt a ronda londonit,
ami hallgatni tanít, és elaltat,
mielőtt csöndesen sírni kezdenénk.

Hiszem, hogy ahol te jársz,
ott minden csupa kék,
de én szeretem, hogy így esik most felénk,
ilyen állhatatos-szakadatlan,
hiszen mindez odakint van,
és ami most idebent fáj,
az jó, hogy fáj,
és jó, hogy kiolthatatlan.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése