Az álmos, sárga koradélutánban
foltokban telepszik vállára a fény,
míg csöndesen üldögél
aprócska szobája félárnyékos szigetén.
Szelíd mosolyán alig látszik: a mohó idő
már nyolcvan nyarát habzsolta fel,
s bár, ha szól, senki nem felel,
egyedülléte nem magány.
Álmos és sárga a koradélután,
az asztalon virág, liliom talán,
s a megszentelt szavak neszére
választ szöszmötölnek ujjai közt
az engedelmes, hófehér könyvlapok.
Fotó: Dudás Ágnes
#fotóinspiráció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése