Emlék

Csenddé váltál bennem mára.
Fényes, de békés, fájdalommentes csenddé.
Elsimultál emlékeimben,
mint zárás után a medence vize,
vagy mint nyüzsgő, nyári nap végén
az uszoda.
Néha még hallani vélem a zsivajt,
a mezítlábak csosszanását,
az úszómester sípjának visszaverődését
a csillogóra suvickolt csempén -
de a hangod, a Te hangod
már valahol elveszett.
Megérdemlem,
hogy apránként végleg elfelejtselek.

*

Fotó: Dudás Ágnes

#fotóinspiráció