Annál az asztalnál eszem,
ahol Ti ketten ettetek,
az a kés van a kezemben,
mivel Te szeltél kenyeret,
párnámon épp az a huzat,
mi álmaitok ringatta,
tárgyakba zárt száz mozdulat
a Ti kezetek siratja.
Csináljuk vissza a boltot,
túl nagy a veszteség ára,
örökségben is kifosztott
az a gyermek, aki árva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése