Visszaverődés

Mintha ott se lettem volna. 

Se kép, se hang nem őriz, 

szavaim vákuumba kerültek, 

csak elmém préseli vissza őket 

múlékony emlékeim közé. 

Nem számít, 

hogy nem számítok. 

Ott se voltam. 

Csak egy voltam közülük, 

s nem vagyok közülük való. 

Kívül rekedtem, 

meg se jelentem. 

Mégis, 

összehangolt körtáncukba 

önzőn belesajdult a szívem.

Én egy másik századból jövök, 

talán még az anyaméhben 

bucskáztam át a fejemen, 

hogy e kor modern puritánjai között 

otthonra leljek. 

S lám, nem egy nyelven beszélünk, 

hiába formálja szánk 

egyazon szépséges, 

versnek való szavakat.

Ezért volt, hogy csak tébláboltam ott 

tüntető magányom 

önnön felkiáltójeleként, 

láthatatlanul 

és némán, 

s félig kiürült borospoharamban 

tükörképem helyén 

csöndben fuldoklott 

a kicsinyes és önelégült 

becsvágy.