Ismersz. S ugyan, ki ismerne nálad jobban?
Tudod, hogy olykor a lábam messzire visz,
mert szemem elé városok képe lobban…
De hiszen a világ elbűvöl Téged is.
Ezen az egyen, és túl még száz határon
oly sok a hely, az idő meg persze kevés.
Csupa varázslatos utazás az álmom,
és sürget, egyre sürget minden ébredés,
hogy menjek gyalog, vagy üljek repülőre,
ringassanak el zakatoló vonatok,
öleljenek távoli éjek és szőke
hajnalokban érjem meg a tág holnapot.
S oly jó aztán hozzád újra visszatérni,
és csak mesélni, mint egy szószátyár gyerek.
Bár ahogy Te sem, úgy nem hiszi el senki,
én küszöbön innen is mindig csak megyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése