Furcsán nesztelen ma a város.
A hó elnyeli az autók zaját,
s megállítja az időt álmos
betűivel egy tavalyi plakát.
Új esztendő ébred a
szilveszterbe részegült utakon,
hosszú volt az az éjszaka,
s most szinte fáj e rideg nyugalom.
Hisz’ nyelvünkről alig illant
el az utolsó pezsgőbuborék,
szívünkről és poharunkban
épp csak az imént olvadt el a jég -
lassacskán helyére kerül
az óév, s vézna ajándék gyanánt
a naptár könyörtelenül
ránk kiáltja a sivár januárt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése