Kedvem, akár a híg epe,
torkomig mar a keserű.
Mi szól bennem, csak holt zene,
fals, törődött hegedű.
Ajkam, mint a hideg penge,
szemem éjfekete örvény.
Világom fuldoklik benne,
s a holnapba vetett remény.
Tíz körmöm tenyerembe váj,
dühöt morzsol a két kezem.
Lenni és nem lenni is fáj -
nem élek ma, csak létezem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése