Ültessünk fát, kedves

Ültessünk fát, kedves. Mandulát -
mely ártatlan és kecses, mint a
legelső tavaszi hajnal, mi
szőkén érkezik, kibontott hajjal,
s így omlik fénylőn, incselegve
a békésen szunnyadó kertre.

S ültessünk - vele átellenbe -
hersenő szilvát. Hogy majd ősszel,
ha minden elmúlást muzsikál,
nekünk vastag húsú gyümölcsöt,
édes nyáremléket teremjen
a lassan ölő, rozsdaszín halál.