Jánosáldás

 
Ma benézett hozzám a kikelet.
Hellyel s jóféle borral kínáltam.
Mondtam, nálam bármeddig ellehet…
Csak észrevesszük, hogyha már nyár van!
 
A bor fogyott, míg kedvünk egyre nőtt,
kikacagtuk bentről a januárt,
ki hőbörgött az ablakom előtt,
talán még átkokat is kiabált.
 
Ránk józanodott lassan az este,
s tavaszbarátnőm szedelőzködött.
Alig ocsúdtam, kiment a kertbe,
és átsuhant a kerítés fölött.
 
Meg ne romoljék maradék borom,
egy jánosáldást még ráemeltem,
s a január, mint nem kívánt rokon,
küszöbömre ült elégedetten.