Túl a nincsen

 
Próbálom megtudni, szeretsz-e még?
Kihűlt szívedben őrzöl-e engem?
Innen az ég oly távoli vidék,
olykor felnézni sincs elég merszem.
 
Holnapra kikeredik a Hold,
hideg csillagfény vetül a kertre.
Teljen bármennyi idő, vársz-e, s mondd,
esel-e még velem szerelembe?
 
Mert kell várjon odaát valami,
túl téren és időn, túl a nincsen,
valami, amiben lehet hinni,
akár a szerelem, akár Isten.