Istenhozzád

Elmegyek a nyárral, de nem köszönök el,
hiszen itt leszek mindig, hogyha hívnál.
Ha hozzád ér a szél, az én karom ölel,
s fogd rá az esőre, ha néha sírnál.
 
Csak harmatcsepp leszek egy őszi reggelen,
vagy zúzmara-rajz - hát hagyd a könnyeket!
De ha szétszórnád őket, majd én felszedem,
amúgy sem mások, csak emlék-gyöngyszemek.
 
Elmegyek a nyárral, mert így rendeltetett,
bár a lelkem békés, akár a nyári ég.
Már odaátról vigyázom a szívedet,
tudni fogom mindig, mikor kellenék.