Cserbenhagyásos szerelem

Még éltél. És én azt hittem,
ez már rég nem szerelem,
hogy az együtt töltött évek
kihűtötték a szívem,
s hogy amit érzek, semmi más,
csupán valami emlék,
hogy az egykori szenvedélyt
a gondjaink megették.
 
S most mégis úgy érzem magam,
mint az elhagyott kedves,
mint megcsalt, kirabolt asszony,
egy szánnivaló vesztes,
valaki, akit becsaptak,
egy védtelen áldozat.
Cserbenhagyásos gázolás,
így hívom a gyászomat.
 
Csak állok itt összetörten,
romok a páncél alatt,
hiányodban elveszetten
nem találom magamat,
a reggelekben, estékben
kettősünket keresem…
Nem akarok szakítani…
Mi ez, ha nem szerelem?