Ha tudnám, ha legalább érezném,
akarsz-e még élni, csak túl nehéz,
vagy elengedted már, mi ideköt,
de nem vagy ma még indulásra kész.
Ha rám nyitnád megtört tekinteted,
hogyha csöndedből olvasni tudnék,
az Istennel perelnék helyetted,
hogy elég legyen. Legyen már elég!
Sejtenként lop el mellőlem a sors,
míg párnád igazítom, megrabol.
S bár tudom, te fekszel itt, úgy hiszem,
ez mással, máskor történik, valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése