A bánat ragyogása

Ma szívem olyan gyenge,

mint a mécses lángja,

mi az emlékek füstjét

két szemembe vágja.

Sós a szomorúság,

s örökké szomjazom,

keserédes érzés

kapar a torkomon.

Kétdimenziósan,

fekete-fehéren,

két alak imbolyog

a tört gyertyafényben.

S bár ködszürkére festi

arcomat a bánat,

felragyogja bennem

apámat s anyámat.