Az első adventi vasárnap
kézen fogja a gyermekkorom,
megszólítja a nagymamákat,
s mellém ül sok rég látott rokon.
Szép ruhában fiúk és lányok,
várakozni gyűljetek körém,
gyújtsuk együtt az első lángot,
hogy majd az év legszebb ünnepén
itt legyetek újra, mint egykor
oly sokan állva körül a fát.
Ne legyen félbehagyott verssor,
szóljanak a rég hallott imák,
bennük ősi és friss bánatok,
megannyi fájó elengedés...
De én még apró gyermek vagyok,
kit elvarázsol a hóesés,
nem sejtve még, mi a veszteség,
homlokom az ablakhoz nyomom...
Nagy és fényes felettem az ég
és velem van minden angyalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése