Azt gondoltam, hogy a jóról
a legnehezebb írni.
Hisz a fájdalmakat könnyebb
súlyos sorokba sírni,
keseregni a régmúlton,
aggódni a holnapért,
fitymálva nézni a mások
fején hervadó babért,
elhullt szerelmek emlékét
vadul magamra zárva
ordítani a világba:
tömegben vagyok árva!
De van, mit a szó se bír el,
és a könny se mossa el,
mert az önsajnálatra csak
a hiúságom felel,
hisz minden szánalmas és vélt
problémám önzés csupán,
és a költészet ezt tudja.
A vers átlát a szitán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése