Olykor megkeresném a világnak
azt a legeldugottabb pontját,
hol nincs keserűség, nincsen bánat,
hol az örök tavaszok a szirmukat bontják,
a helyet, hol a gond ismeretlen,
s nem féli senki sem a holnapot,
hol nincs hiba a lelkiismeretben,
s a fel se tett kérdésekre is vannak válaszok,
hol nincs se harag, se rosszindulat,
a szívekben önzés sosem üt tanyát,
az ember a legjobban önmagán mulat,
s mindenkinek jut egy jóravaló család,
egy aprócska pont a nagy térképen,
hol aki szeret, azt viszontszeretik,
ahol két bizonyság is megfér szépen,
s adnak annak, kinek sokra nem telik,
hol csak a jóságnak van rangja,
és nincs útjában senki senkinek...
valahol az égbolt, s egy áldott föld alatta,
egy világ, amit szeretnek az égiek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése