Hajnali árnyak

Olykor, mint éppen ma reggel,
felkeresnek kedves halottjaim,
s fojtó hiányuk úgy ölel,
mint sötét, nehéz brokátbaldachin.
Szinte elfogy a levegő,
ahogy ágyam körül az árnyak állnak,
s a vákuum fejti le szememről
a ráhullott sok angyalszárnyat.