(F)elhasznált karakterek

Rossz napjaimon úgy érzem,
csöndesen elhasznál az idő,
mint egynyári egy cserépben,
öreg vagyok és felejthető.

Tüdőm csupán elhasznált tér,
odabent egy gólem rostokol,
a nap minden nap véget ér,
s csak unalmas, vézna protokoll.

Tenyeremben halványulni
vélem szikár életvonalam,
vágyom a holnapot élni,
de hiába, ma is csak ma van.

A gondolat sivár remény,
nyelvem alatt elhasznált szavak,
s lám, egy kicsinyke költemény
darabjaimból még összerak.