Vegyél egy kutyát. Vagy fogadj örökbe.
Egy vánnyadt keverék is megteszi,
vagy egy poszttraumatikus harci eb,
ki hű hallgatóságát keresi
egy megértő és néma kutyacsajban,
vagy csak lepisili épp a bokád,
vagy mint egy árnyék, nyomodba szegődik,
csak az a fontos, hogy legyen kutyád.
Lehet sötét, mint a sátán kutyája,
csak foga virítson, akár a hó.
Akárhogy számolom az egyszeregyet:
kutya nélkül rossz, kutyával meg jó.
Mert nyár jön mindjárt, hülye hőség,
mi lesz veled, ha nincs ebed?
Ki bújik melléd az árnyékban,
veled a nyárban ki gebed?
Ki ébreszt hajnali kettőkor,
(a Hold talán épp teli)?
Ki dugja fejét tenyeredbe,
mert a simit megérdemli?
Ki ugatja a láthatatlant,
bárakárkitől ki véd meg?
Ki néz még rád úgy rajta kívül,
vagy úgy ki imád még téged?
Legyen egy kutyád. Míg békén olvasol,
puhán lábfejedre ejti fejét,
vagy ha elmélyülten épp egy verset írsz,
rímeidet ő nem zilálja szét.
Tekintetében bármikor elveszhetsz,
örömödben társ, bánatodra ír.
Tanulj tőle szeretni és csak adni,
kettőtök helyett is mindent kibír.
*
(Kiss Judit Ágnes: Macska télire c. versének átirata)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése