Hazafelé tartottam, éjszaka volt.
A Gellért-hegy felett hetykén ült a Hold,
s míg a hetes busz zötykölt át a hídon,
azon tűnődtem, hogy meg kéne írnom.
A Gellért-hegy felett hetykén ült a Hold,
s míg a hetes busz zötykölt át a hídon,
azon tűnődtem, hogy meg kéne írnom.
És ébresztgettem magamban a csöndet,
vers lesz majd, szelíd, szellemes és könnyed,
mint ki fölött mindig tiszta az égbolt,
pont ilyen fénylő, csillagokkal gombolt.
vers lesz majd, szelíd, szellemes és könnyed,
mint ki fölött mindig tiszta az égbolt,
pont ilyen fénylő, csillagokkal gombolt.
De most nem jöttek a számra szép szavak,
mind szikárak voltak és csontosak,
és megborzongtam ott, az éji hetesen:
a vers úgy ismer, ahogyan még te sem.
mind szikárak voltak és csontosak,
és megborzongtam ott, az éji hetesen:
a vers úgy ismer, ahogyan még te sem.
Az éjjel köröttem megsűrűsödött.
Dühöt szűrtem át a fogaim között,
s mint delíriumba ájult részegek,
hol Istent gyaláztam, hol a végzetet,
Dühöt szűrtem át a fogaim között,
s mint delíriumba ájult részegek,
hol Istent gyaláztam, hol a végzetet,
hogy vad haragom majd ne téged érjen,
s mit rád mért a sors, ha lehet, túléljem,
és bár kertünkből nem tűnnek a varjak,
én csak szelíd, s könnyed szavakat írjak.
s mit rád mért a sors, ha lehet, túléljem,
és bár kertünkből nem tűnnek a varjak,
én csak szelíd, s könnyed szavakat írjak.
Elringatott a busz, s te elringtál bennem.
Tudtam, hogy már rég otthon kéne lennem,
s hogy majd könnyed leszek veled és szelíd.
Úgy hintázott, szinte átfordult a híd.
Tudtam, hogy már rég otthon kéne lennem,
s hogy majd könnyed leszek veled és szelíd.
Úgy hintázott, szinte átfordult a híd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése