2020. február 23., vasárnap

Félig tele

Mi jár vajon a fejedben? Mivel biztatod magad, mikor az este föléd lebben? Hogy úgyis eljön megint a reggel, és úgyis jó neked, ha minden tökéletlen? Miféle remények élnek tebenned? Elég az, hogy minden nap fel kell kelned, és egyszerűen csak lenned KELL? A létezés vágya az, ami belőled még kiragyog? Én erőm teljében is sokszor erőtlen vagyok, mint aki óriás hegyeket cipel a vállán. Belőled kéne hitet nyernem talán, hogy elhiggyem, az élniakarás pont elég. Emlékszem, valami ilyesmiért szerettem beléd, mert olyan voltál, akár a gőzgép, erős és eleven, nem csupán egy kórkép, egykori önmagad árnya. Minél nagyobb köröttünk a csönd, szívemben annál nagyobb a lárma. Milyen méltatlanná vált szerepére az egykori szerelem. S mivé vált a hűségem, ha csak a tisztesség és az együttérzés tartja fenn? Férfibeteg, ápolónő. Ennyi maradt. A maradék időre csak ennyi jár. Hiába örök optimizmusom, neked és nekem többé már nem lesz félig tele a pohár.

*

E. S. Claire álnéven tettem közzé másutt

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése