Ha gondolod, a tiéd

Nézd, ajándékot hoztam,
alkalom híján ’csak úgy’, neked.
Környezettudatos lévén
nem vontam rá színes papírtömeget,
nem fityeg rajta szalag,
s masnit se kötöttem rá dísznek -
csak szavak vannak sorról sorra fűzve,
és ráadásnak ilyen-olyan rímek.

Beleírtam neked a Napot,
hogy fényt hozzon a méla februárba,
hiszen látod, a tavasz már feléd tárja
vékonyka sugárkarjait.
Hogy elfeledd szürkébb napjaid,
írtam bele pénteket, szombatot,
a hétfőt biz’ kihagytam,
de lett benne párna, kávé
és puha, ágymeleg paplan,
sőt, még egy üveg rozét is
elrejtettem két sor között,
hogy a tested is derűvel legyen öntözött.
S ha mindez nem lenne elég,
tortát sütöttem bele,
rajta egész tonnányi étcsokireszelék
és tejszín, épp csak egy lehelet.

Mivel még nem írtam ajándékba verset,
nem tudom, tetszik-e (lehet, túl dagályos,
és lehetne jóval nyersebb),
de ha gondolod, a tiéd.

Vagy add tovább annak,
kinél a szavak hazatalálnak.