Beszökött
az ősz, és megint csak kertembe,
-
mert idén se telik párizsi repjegyre –,
és vetkőzésre
bírva orgonafámat,
rozsdásra
vakarta lelkemet a bánat.
Hosszasan
bámultam a töltésünk felé,
hogy
mi’ messze van innen a Champs-Elysees!
De ha
itt fogok egy bájos piros IC-t,
máris rám szoknak a badacsonyi pincék.
Hát,
mit nekem akár hektó Bordeux-i,
hogyha
telnek a bogláriak hordói!
Egy
jó pohár bor, s az ősz máris szédeleg.
Hagyj
engem Párizzsal, annyiszor kértelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése