Mikor összecsapnak a hullámok,
mi a felszínen tartott, mind alámerül.
Víz sodorja el az összes álmot,
összetört tükör vagy kívül és legbelül.
A cserepek közt harag és bánat,
s gondokat hord eléd egy váratlan vihar.
Kérdésekben akad el a lábad:
ad és elvesz, de voltaképpen mit akar?
Rossz hullámok tajtékja forr benned,
hogy törni-zúzni tudnál, mint a démonok.
S akkor írsz - és megleled a csendet,
s minden, mi fájt, csak szél sodorta, híg homok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése