Hogy enyém a szemed és elloptam a szád.
Hogy mozdulásommal visszaidézlek
furcsa ajándékként hugomnak, öcsémnek.
Tükörbe nézve mégsem látlak soha,
bárhogy hívlak, anya, nem tekintesz vissza.
Rejtőzöl, nem felelsz, hiába szólok,
ajkad cserepein rég kiszáradt csókok.
Nézem a kezem... Igen, az hasonlít,
látom összebújni ereink folyóit.
Ujjaim egymásban: néma rekviem.
Gyermek vagyok újra, s áldásod keresem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése