Kora őszi elégia

Ősz elején, mikor már kardigánt
öltenek hátukra a reggelek,
az estéken elfér a kiskabát,
s hideg harmat lepi a kerteket,

júniusi, szelíd vasárnapok
bársonymelegét veszem magamra,
hátha kedvemen a nyár átragyog,
s ízét, zamatát még rám harapja.

Gyorsan veszti súlyát a szeptember,
a nappalok sovány, éhes madarak,
visznek, de félek, elunják egyszer,
hogy tavaszig csőrükben tartsanak.