Milyen
régóta várlak.
Megkocsonyásodott
köröttem az idő,
ahogy
az a rám olvadt régi nyár
fogva
tart és nem ereszt.
Elmosódik
lassan a szemhatár,
s
míg zihálva, földre rogyva
cipelem
utánad nélküled-életem,
talán
egyszer megérzed a távolságon át
a
feléd zakatoló,
nem
szűnő rezonanciát.
Fotó: Dudás Ágnes
#fotóinspiráció
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése