2017. július 13., csütörtök

Árva sorok

Rám zuhant az árvaságom,
fa vagyok egy pusztaságon,
és nem segít a lelkemen,
ha direkt megfeledkezem,

hogy harminc nappal ezelőtt
az apám végleg kikötött,
és nem vigasz, hogy elhiszem,
már neki se fáj semmi sem,

s bár újra fogják egymás kezét,
elnehezült kicsit az ég -
a „nincsen apám, se anyám”
az most üt szíven igazán.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése