Rám zuhant az árvaságom,
fa vagyok egy pusztaságon,
és nem segít a lelkemen,
ha direkt megfeledkezem,
hogy harminc nappal ezelőtt
az apám végleg kikötött,
és nem vigasz, hogy elhiszem,
már neki se fáj semmi sem,
s bár újra fogják egymás kezét,
elnehezült kicsit az ég -
a „nincsen apám, se anyám”
az most üt szíven igazán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése