2017. június 4., vasárnap

Rév

Anya, tudom, hívod már apát,
de ne nyáron, kérlek, ne nyáron!
Hadd süssön még rá az áldó nap!
Nincs elég meleg kabátom,

hogy átmelegítsük hiányod,
mi teutánad ébredt benne.
Képzeld el, hogy mennyire fájna,
ha te maradnál és ő menne.

Három gyermeked kér, könyörög:
mondd neki, sokan szeretik itt!
Ígérem, egyszer elengedjük
utánad, de már most hiányzik,

pedig még el se ment, de készül,
hiába simítjuk szép kezét.
A kórházi ágyon gyönge és fehér,
nem segít már semmi szentbeszéd.

Anya, tudom, hívod már apát,
követel ötven szerelmes év.
Érted ült hajóba, s imádott
Dunáján Te vagy neki a rév.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése