Épp a minap láttam anyát, amint
a mozgólépcsőn fölfelé
haladt.
Háttal állt, a szokott
rossz tartással,
mi átsejlett a csíkos
blúz alatt.
Egy nap majd Te is
feltűnsz valahol,
járásodat felismerni
vélem
a Nyugati környékén,
vagy majd látlak
egy parkban ülni a
napsütésben.
És elkapom majd a
tekintetem,
és másfelé fordítom az
arcom,
mert fájni fog, apa,
hogy csak ábránd,
hogy Te jössz szembe a
Duna-parton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése