Felemás nap ez. És felemás napok,
hetek, hónapok kontúrja előttem.
Én is hol vagyok, aztán hol nem vagyok.
Mosolyom mögött az érzés erőtlen.
Most még a nap is felemásan süt rám,
sután téblábolok jó és rossz között,
felemásan vagyok borús vagy vidám,
mint kiből a kedv kicsit elköltözött.
A reményt mint vendéget marasztalom,
ha ígér is jót, a holnap felemás,
hiszen visszhangot ver kamrafalamon
egy egyre csöndesedő szívdobogás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése