Tanulnék tetőled, jó kutyám,
türelmet, végtelen derűt,
hogy harag szívedben nem terem,
és múlhatatlan hála fűt.
Eltanulnám odaadásod,
tekinteted tiszta tükrét,
hogy ember csak embertől tudja,
miben áll az egyedüllét.
Mert hű társra tebenned talál,
ki csak ad, s nem kér cserébe,
hisz’ lábánál ülve is tiéd
a lét minden édessége.
Barát vagy, állhatatos árnyék,
s nyíltszívű, mint a gyermekek.
Tanulok tetőled, kiskutyám,
tanulom még, jó hogy' legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése