Elsodornak emlékedtől olykor
az egymásra hágó hétköznapok.
Az élet sokszor elfeledteti,
milyen régóta nélküled vagyok.
Ám a szavak rendre megkeresik
a hozzád vezető egyik utat,
bicegve is elérnek a rímek,
és feléd repül minden gondolat.
Amit nem mondtam el, versbe írom -
ki másként nem tud, így mormol imát.
A május is esőkkel érkezik,
hogy frissen várjanak az orgonák.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése