Édesanyám haját mossa,
fején tarka-barka turbán,
őszt az áprilisba lopva
táncol át a csöndes utcán.
Úgy kacag, majd’ beleszakad,
fejéről lehull a kelme,
a kertemben körbeszalad,
futna felém, megölelne.
Elcsúszik vizes fűben,
látom: esik, zuhan, zuhan…
Égre nézek egykedvűen:
óvó kezed hol volt, Uram?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése