Tudod, anya, mióta elvesztettelek,
azóta még jobban gyűlölöm a telet,
és a nyár bennem éppen úgy virágzik ki,
ahogy nálad jobban nem szerette senki.
Tavasz van, mosolyod áttöri az eget,
kertem fölül menekülnek a fellegek,
s nem láthatlak mégse, tán túl erős a fény,
mégis életre kelt egy apró költemény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése