Költőt szeress

Ha szeretni vágysz, csak költőt szeress,

hisz’ nyelve alól indul útjára

a lassan, lustán nyújtózó tavasz,

költőt szeress, legyen bármily komisz,

megátalkodott, olykor tán hamis,

amit papírra vet, az mind igaz.

Költőt szeress, ki a forró nyárban

fuldokló várost is szereti, de

szavak záporával enyhíti neked,

s ha ősz jön, a méla, borús napok

mögött látja és eléd teríti

az augusztusokból szőtt fényeket.

Ha szíved üres, ha rég tanyát vert

benned a tél, hát csak költőt szeress,

és átvirágzik beléd a lelke,

s ha költőt nem szerethetsz, múzsa légy,

hiszen szíve mélyén minden költő

valakinek egyszer múzsa lenne.