Nézd
a szelet, mi’ vadul tépi a fákat,
foga
fehérét villogtatja a tél.
Csípős
kedve van a komisz januárnak.
Mi
lenne velem, ha te sem ölelnél?
Fáznának
bennem a hétrét görnyedt szavak
talán
egészen virágfakadásig,
s
míg kinyújtózna egy ébredő gondolat,
el
sem érné már, oly messze a másik.
Burkolj
kikelet-kézzel tavasz-magadba,
hisz’
mínuszok jönnek, nehéz hidegek.
S
ha jégcsap-kedvemet a tél behavazza,
majd
két tenyered közt március leszek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése