Öleld rám a nyarat

Látod, kedves, megjöttek a szürkék.

S ismersz, ilyenkor messzire repülnék,

mint a kedves, nyughatatlan gólyák,

kik a vén Földet körbebarangolják.

Öleld hát rám bőrödről a nyarat,

hogy mikor az ólom ég majd ránk szakad,

ne reszkessek, ahogy minden őszön,

ne hagyd, hogy az október megelőzzön,

s magával hurcolva borúba, sárba,

rám fonódjon nyirkos, hamuszín szárnya.

Mielőtt kedvem végleg elapad,

öleld rám, kedves, magadból a nyarat.