Mindig
felhívtalak, ha valami ért,
bár
a rossz dolgokkal nem terheltelek,
s
ma hiába mennék bocsánatodért,
elvittek
rég a novemberi szelek.
És
hasztalan szállnék vitába veled,
te
már megbékéltél e világgal itt,
hol
minden seb újra s újra felreped,
s
angyalok tépik ki egymás szárnyait.
Szöktél
a fájdalomtól. Megértelek.
Ezért
nagyon nem is neheztelek rád.
De
mondd, azt hogy bocsássam meg neked,
hogy
elviseled hiányom odaát?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése