Nézd,
milyen kék a decemberi ég,
a konok
ködöt fölfalta a téli Nap.
Lassan
fordul a nagy óriáskerék,
s
az óév eltűnik a horizont alatt.
Fényesednek
az új fogadalmak,
a
tegnap gondjai sovány kísértetek,
a
hit megágyaz a holnapoknak,
hogy
értelme legyen minden ébredésnek.
Karjában
dajkál minket az éjfél,
ringatja
apró, hétköznapi álmaink.
S mikor
a két mutató összeér,
a
kicsi cinkosan, biztatón ránk kacsint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése