Koldus
tél van, rongyos és elesett,
koszlott
pléd fedi a budai hegyeket.
Az
esték korán, fázva fekszenek,
s
fel se kelnek délig a szürke reggelek.
Szájukat
a világra tátják
az
égen úszó óriás, lomha bálnák,
s
vaksi, ködbe vesző ostorlámpák
alig-fénye
vigyázza a város álmát.
Hogy
ünnep jön, illatos és áldott,
nem
tudhatja, csak ki éppen akkor állt ott,
kért
és kapott egy vén sokat látott,
s
angyal szállt le odafentről, amíg játszott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése